3 hét szakma, élmény szerte-szana az U.S.A.-ban

Hát, ma sem volt egy unalmas napunk, bár ma már nem kellett 6kor kelnem...elég volt 7kor :) Ma is futással indult a nap, majd reggeli. Azt hiszem a reggelikről még nem írtam. Őszintén szólva elég nehezen találjuk meg, amit meg tudunk enni reggelire. Ugyanis tálalnak: zsíros sült kolbász, ízetlen v. porból készült rántotta, kukoricakása és vagy 8fajta süti (muffin, cookie...). Kenyér vagy hasonló péksüti nincs. Ezenkívül van még mini dobozba csomagolt müzli.Szerencsére itt is tálalnak friss gyümölcsöt, no meg ámerikai kávét....hááááát. Viszont tegnap örömmel láttam, hogy van egy kis külön Starbucks kávézó a hotelban :) (Holiday Inn). Reggeli közben összespannoltam egy iráni származású pincérrel, aki suttyomban hozott nekem starbucks kávét :)

Ami érdekes és nehéz megérteni, hogy az USA bár egy ország, olyan, mintha sok kis országból állna. Bár vannak közös szabályaik, vannak saját törvényeik is. Az emberek nem nagyon mászkálnak át más államokba, legalábbis nagy része. Ugyanott élik le az életüket, ahol megszülettek. A másik fele pedig néhány évente költözködik (függ a munkától, vagy jobb adózási rendszertől...stb.).

Amikor pincérünknek meséltem, hova megyünk a 3 hét alatt, könnybe lábadt szemmel mondta, hogy nagyon becsüljük meg, mert sok amerikai egész életében nem jut el ennyi helyre.

Huntsville egy kb 200.000 fős kisváros,cuki...nagyjából nincs itt semmi különleges dolog, leszámítva a NASA jelenlétét és a rakétákat :) De hát az is elég, nem? Az egész világot tekintve itt él a legtöbb mérnök a lakosság arányához mérten. Szóval, itt nagyon okos emberek élnek :)

Virtuális fülhúzáson és ölelésen kívül drága lakberendező szülinapos barátunknak a szállodai szobáink fotói :) A többit is dokumentálom majd neked :) :) Sok sok pusssz és jobbulást!!!

Washington:

Huntsville

Reptér:wowowowowowow. Már itt a 'Rocket Center"ó' és Nasa feeling fogad minket :)

Béreltek nekünk egy icipici cuki kocsit :)

és ennek az államnak ilyen a rendszámtáblája:

Ez a nemzeti reptér SOKKAL szebb, int a nemzetközi...

Ami számomra eddig ismeretlen volt, a 'full body scan'. Beállsz egy gépbe és teljes testszkennelést végez. Ami érdekes, hogy a katonákat is hatalmas tisztelet övezi.Erről majd kikérdezem a kísérőnket, de hogy értsétek miért mondom: amikor beszálltunk a gépbe, ez a következő sorrendben történt: 1. első osztáylon utazók, 2. anyuka kisgyerekkel, 3. katonák (taps kíséretében, többen odamentek hozzájuk kezet fogni), 4. többiek.

Szóval, irány Alabama, Hunstville.

Útan a reptér fele sikerült elcsípnem a Jefferson Memorial-t:

s bár láttuk a Pentagont is, túl messze volt...és azért a földről nem ugyanolyan, mint fentről :) :) :) ez jó lett, mi? :)

és persze egy fantasztikus naplemente a felhők felett:

"Természetesen" minden ingyen fogyasztható. Ismét Gergő figyelmébe ajánlanám a kifogyhatatlan 'smarties tartályt' :)

Sajnos nem mindig volt időm leírni a benyomásaimat, hát most összegzem. Elnézést, ha ismételném a korábbi bejegyzéseim egy-egy részét...

Szóval,  a város: tiszta, tökéletesen rendben tartott. Széles utcák, széles autók. A belvárosban (ahol mi is laktunk), ami inkább kormányzati negyed, tökéletes biztonságérzetem volt. Rengeteg rendőr, biztonsági ember. Itt gyönyörű épületek (az újakat is sokszor régi stílusban építik), de ahogy távolodunk a központtól, egyre több a szegény negyed és a rendőr. Ezekben a kerületekben lakik a legtöbb szegény ('a folyótól keletre')

Mi javarészt kormányzati emberekkel és hivatalnokokkal találkozunk. Itt az öltözet is ennek megfelelően 'kiskosztümös'. NAGYON kényesek a pontosságra, nem csak arra, hogy pontosan érkezzünk, hanem percre pontosan akkor fejezik be a munkát, amikorra be volt tervezve. Az emberek nyitottak, pozitívak.

Ami nagyon furcsa volt és még mindig szoktatjuk magunkat, az a borravaló adása. Főként olyan helyeken, ahol otthon nem szoktuk. Pl. gyorsétterem asztalának tisztításáért...

A nyelv számomra tökéletesen érthető, holott én British English-t tanultam. Ami érdekes, hogy suliban azt tanultuk, ők a 'How do you do' kifejezést előszeretettel használják üdvözlésként....ezt eddig még sehol nem hallottam. Ehelyett:'How are you doing'...persze választ nem várnak rá.

Az emberek hihetetlenül segítőkészek. Nem csak azok, akikkel a kapcsolatot tartjuk itt, hanem az utca emberei is. Pl kerestük az egyik éttermet és lány a saját telefonján 'kiguglizta' nekünk...De bárkit megállítottunk, mindenki előszeretettel válaszolt, sőt, sokszor inkáb minket szólítottak le, amikor bizonytalannak tűntünk..

Ablakokat nem lehet nyitni, mindenhol légkondi...szétfagyunk. Ennek ellenére mindenhol jéggel hűtött vizet, üdítőt adnak...lsd utcai ládában.

Javarészt visszafogottak az emberek, az öltözetük sem színes (de ez valószínűleg a hivatali öltözetnek köszönhető). Ma találkoztam az első olyan szakemberrel, amilyennek az amerikaiakat képzelem: lelkes, lelkesítő, erősen gesztikulál, öröm hallgatni :)

Ami érdekes téma, a rengeteg különböző nemzet. Hangsúlyozom, ez az én véleményem, a benyomásom, amit és ahogy én láttam. A fehérgallérosok fehérek, néhány afroamerikai. A szoláltató szférában minden más...mexickói, kínai, afro...stb, taxisofőrünk csak afroamerikai volt. A város központjától kifele haladva egyre több afroamerikaival lehet találkozni.

Érzet: mindenki egyenlő...de vannak egyenlőbbek...Ami szintén feltűnő, hogy hihetetlenül értékelnek mindent. Itt mindenki számít, bármilyen munkát is végezzen. Mindenki egyformán értékes tagja a társadalomnak.

Szeretik ünnepelni magukat és egymást, ami a motivációra így a munka hatékonyságára pozitív hatással van.

éééééééééés megvan a tűzoltóautó is!!!! Meg a tűzcsap, egy taxi és egy bónusz mókus Gergőnek :) xx

Ma tovább indulunk innen...volt egy óra szabadidőnk, amikor kicsit mászkáltam és házakat fotóztam. Tisztára amerikanizálódtam :) Két turista is odajött hozzám útbaigazításért (az egyiknek segíteni is tudtam :)! Hajléktalanok vannak, de nem szólítottak le eddig...ma ketten is :) Illetve egy egyházi ember akart megtéríteni :) Ez mind 1 óra alatt történt velem...közben láttam szép házakat is :)

Ismét egy húzós napon vagyunk túl. Azt az ígéretet kaptuk, hogy hétvégén már tudunk kicsit lazítani és a többi városban nem lesz ilyen szoros a program :) Megint nem jutottunk ki az irodákból, de este Chinatown-ba (kínai városnegyed, minden amerikai városban van ilyen) mentünk vacsorázni. Rákos tésztát ettünk ketten...mikor rendeltük,a pincér azt mondta, ne rendeljünk ilyet, mert nem fog ízleni...hát csakazértis :) Bár rák nem volt sok rajta, azért OK volt :) Kaptunk szerencsesütit is :) 'Good thouts are coming from heart' (A jó gondolatok szívből jönnek).

Utána beültünk egy kubai bárba koktélozni...wowowowowow, azt nagyon tuti volt :) Sajna túl sötét volt, így a képek nem lettek jók, VISZONT elkérték az igazolványomat, hogy valóban nagykorú vagyok-e :) :) :) Nem győztem ölelgetni a pincért örömömben :)

Végigrohantam a fél várost, hogy odaérjek zárás előtt...de egy órát késtem :) Így a könyvtárba nem jutottam be :) Igen, tudom, nem városnézésről szól a program, de azért jó lett volna :) Majd legközelebb :)