Épp kint voltunk az USA-ban, amikor még a csapból is az folyt, hogy egy rendőr cipőt vett egy hajléktalannak. Néhány napja pedig ugyanez (vagyis hasonló) dolog történt itthon.
Lásd: http://hvg.hu/itthon/20121212_Nem_rendorok_adtak_cipot_a_hajlektalannak
Számomra nem az a lényeg, hogy ki vette (itthon ugye azért ez kérdésessé vált)...hanem a 'tálalás'. Amerikában tényleg még a csapból is ez a hír folyt. A szóban forgó rendőr benne volt az összes hírműsorban, talk-show-ban, konkrétan egy hőst faragtak belőle. Példaképpé állították, piedesztára emelték...Akkor, magyar fejjel és szemmel :) azt gondoltam, naaaa, ez azért már egy kicsit sok, nem?
Lehet, de lehet, hogy nem. Miért baj, ha figyelünk a hétköznapok hőseire? Ha követendő példát állítunk? Ha megmutatjuk, mi lehet egy helyes út? Ha érzékenyítjük az embereket?
Utolsó kommentek