3 hét szakma, élmény szerte-szana az U.S.A.-ban

Mint említettem, a konkrét IVLP programunkról nem írhatok, de az engem ért hatásokról, igen. Szóval, amikor valaki megkérdezi, mi volt, ami nagyon megfogott, elsők között említem a filantrópiát.

'Jótékonykodó emberszeretet', ami nem merül ki csekkek írásában, Azok, akik megtehetik, hogy adnak, szeretik nyomon követni pénzük útját, annak eredményét. Sokszor maguk is részt vesznek a programokban. Ez egy mindennapi jelenség az Államokban. Adni akarnak, hogy jobb legyen az élet, jobb legyen a közösségnek, a gyerekeiknek.

Kint, ha adakozol, az adományod teljes egészét leírhatod az adódból. Több helyen, több államban megkérdeztük, hogy azért adakoznak az emberek, hogy kevesebb adót fizessenek? Hogy mi volt a válasz? Azzal kezdem, hogy a kérdésünket sem értették!!!!! Azért adnak, hogy segítsenek...

vs

Karácsonykor az egyik magyar kereskedelmi csatorna hírműsorában egy magyar vállalkozót mutattak be, aki megvett (a mennyiségre nem emlékszem pontosan), kb 1000 adag meleg ételt és családjával (feleség, gyerek) kiosztották a rászorulóknak. Le a kalappal előtte! ....ennek ellenére, a második gondolatom az volt, hogy vajon milyen előnyt kovácsol belőle magának, a vállalkozásának azzal, hogy egy ilyen eseményt leszervez és bekerül a híradóba? Igen, nálunk ez nem egy mindennapi jelenség...és 'furcsán' , kétkedve szemléljük, ha mégis történik...és ez nagyon szomorú...

De változtassuk a világot! Legyen több ilyen és akkor nálunk is hétköznapi 'hőstett' lesz majd, s akkor már a filantrópia szó is beivódik a köztudatba...a jelentésével együtt :)

Élvezem, hogy folyamatosan jutnak eszembe a dolgok. Egy beszélgetés, egy illat, egy érzés...valami mindig előhoz belőlem valamit, amit Amerikában éltem meg és ide vetném szavakba :)

Így történt ez most is. Az állólámpánk bemondta az unalmast és most a mennyezeti világítást használjuk (amit amúgy a nappaliban nem szeretek). Erről jutott eszembe, hogy Amerikában egyik hotelban sem volt mennyezeti lámpa. Mindenhol kézzel kellett bekapcsolni az asztali-, fali- és állólámpákat...külön-kölön. De sehol egy csillár!!! Zavart a sötétség, a félhomály, de biztosan ezt is meg lehet szokni :)

Hogy fér össze a nyomkövető az étteremmel??? Hát úgy, hogy amikor Bozeman (Montana) városában betértünk egy étterembe, s mivel csak a bár részen volt szabad hely, kaptunk egy villogó nyomkövetőt...Ha felszabadul egy hely az éttermi részben, könnyebben megtalál minket a pincér, hogy odavezessen minket :) hehehe :)

Amúgy villogtunk, és jött is a pincér, de végül maradtunk a bár résznél :) Hangulatos volt. Amúgy ugyanitt történt, hogy a pincér kérdezte, kérünk-e desszertet? Megkérdeztük mi a kínálat hogy választhassunk, ha mégis kérnénk...majd elviharzott...nem nagyon értettük, erre megjelent egy hatalmas tálcával, rajta az ÖSSZES desszerttel, amit aznap kínálnak. Na, akkor illant el az összes kételyünk, hogy rendeljünk-e bármit is. :) EZ mekkora ötlet, nem? :)

Mi őt választottuk :) 4en alig bírtuk megenni :)...és nem azért, mert rossz volt :) Isteni finom csokis süti :)

Párommal mindig olyan szemmel nézzük a városokat, országokat, hogy hova költöznénk szívesen. Néhány napja egy baráti pár egyik tagja kérdezte: Melyik részre költöznél ki az USA-ban?

Hm, elgondolkodtató...úgy jöttem haza, hogy sztem sehova. Mert annyira, de annyira más kultúra, hogy szerintem oda vagy születni kell, vagy nagyon fiatalon kimenni, mert akkor könnyebben beilleszkedsz talán...de házastársastul, gyerekestül? Hát, kemény dió...

Persze attól is függ, hogyan mész ki, melyik részre, melyik államba, milyen környezetbe.

Nagyon nagy különbségek vannak, hatalmas szakadék szegények és gazdagok között.Még az oda születettek is nagy nehézségekkel küzdenek, nemhogy a külföldiek.

Lehet, hogy változik még a véleményem, de most ezt gondolom....

Hunstville és Birmingham általam kilőve. Bár Huntsville a NASA miatt egy interkulti város, mégsem elfogadó. Hihetetlen, hogy a feketék (vagy inkább színes bőrű) és fehérek között még mindig mekkora különbségek vannak. Találkoztunk ott egy lánnyal, aki szerintem előző életében valódi hercegnő volt. Olyan bájos, gyönyörű és fenséges...félig mexicói volt. Az ex-párja (fehér) nagyanyja megtiltotta, hogy színesbőrű barátnője legyen...

Birmingham...hát, olvastátok az előzményeket. Itt délen, a feketék-fehérek közötti viszony nagyon meghatározó. Szerintem ide születni kell...

Dallas...áááá..Észak-Texasban több, mint 240 különböző nyelvet beszélnek, régen Mexico-hoz tartozott, most pedig ők a kisebbség. Az utcán sétálgatni NEM ajánlott...mindenki kocsival jár, a városban csak az otthontalanok sétálgatnak. Több helyen is ki van írva: Ácsorgás, lődörgés nem megengedett, rendőrt hívnak...

Atlanta viszont első pillantásra nagyon tetszett. A belvárosa nagyon barátságos, az Olimpiai Park elragadó :) Bár nagyon nagy város (kb 5.5 millió lakos), tetszett:)

Washington DC. A leginkább európai nagyvárosnak írták és valóban az. Nagyon tetszett, hogy a belvárosa egyben van, gyalog kellemesen bejárható. Kisebb, mint gondolnád :) (Székesfehérvár nagyságú). Bár Marcinak köszönhetően a külvárosba is kitévedtünk (a taxisofőr nem akart kiengedni minket a kocsiból a környék miatt :), s több civil szervezet is kiemelte a hatalmas különbségeket DC-ben, megjelölve a szegény területeket. Mégis tetszik. Ide szívesen költöznék.

Mielőtt mentünk, Bozeman volt álmaim netovábbja. Még most is kettősség van bennem a várossal kapcsolatban a 'képzeletbeli költözéssel' kapcsolatban :) A város...hát, nem túl sok minden. Tényleg 'MIért éppen Alaszka?' c filmre hajaz. Konkréten semmi sincs ott. De tényleg :) Viszont a környezet...wowow..azok a hegyek, az a levegő, azok a gerendaházak a hegyoldalban...na hja, egy ilyen helyet el tudnék képzelni kis családomnak.

Végül arra jutottam: kimennék, de nem örökre. Nagyon sok mindent láttam, hallottam, amiről még többet szeretnék tanulni, hogy itthon hasznosíthassam és adaptálhassam.  Ki tudja, lehet hogy folytatódik még kintről a blogom? ;-D

Nálunk az év legfontosabb ünnepe a karácsony. Mégis évről évre egyre kevesebb embernek küldök és egyre kevesebb embertől kapok karácsonyi üdvözletet. Pár éve ezerrel írtuk a képeslapokat a standard szövegekkel és nyaltuk a bélyegeket. Aztán szinte mindenkinek lett e-mail címe, ahova nyomattuk a kör e-maileket, kellemes ünnepeket kívánva...kezdve a vicces képektől a nyálas zenélő borzalmakig :) No persze nem beszélve az sms-ekről...

Aztán, megjelentek a közösségi oldalak és egy kattintással gyorsan mindenkinek elküldtük a köszöntőt...de idén már ez sem volt jellemző. A legszorosabb barátokra rácsörögtünk, akikkel amúgy úgyis találkozunk, meg persze a családtagok ajándékozással egybekötött köszöntése...és kész. Ennyi...

..és ez nagyon szomorú :( 2 db sms-t kaptam és 1 db képeslapot...őszintén szólva, azon is csodálkoztam, hogy még van karácsonyi képeslap :) Gyurgyala küldte, régi gimis barátnőm...akinek hatására eldöntöttem, jövőre CSAK képeslapokat küldök, és igen, POSTÁN! Legyen az húsvét, karácsony, szülinap, vagy névnap...mert olyan jó levelet kapni (ami nem számla, vagy hitelegyenleg...)...nem beszélve arról, hogy milyen jó megírni :)

Hogy kapcsolódik ez USA-hoz? Angliához hasonlóan itt is mindenre képeslapokat küldözgetnek. Nem viccelek, MINDENRE. Kezdve a 'Jó volt újra látni'-tól a 'Hiányzol'-on keresztül egészen 'Karácsonyig'. Jaja, kicsit soknak..vagy sokknak? -tűnik, de mégis kifejezik, viszonozzák, adnak...

Visszatérek a 'néhány dolgot hazai viszonyoknak megfelelően adaptálhatnánk' megjegyzésemre...hát ez is az. Nem mondom, hogy mindenre küldözgessünk ész nélkül, de a fontosabb alkalmakra igenis!!! :) Hát nosza :)

És íme a karácsonyi hangulathoz amerikai kísérőnk karácsonyfája kutyástul :)

A Rockefeller (NY) előtt álló karácsonyfa világszerte híres szimbóluma az ünnepeknek. Az idei (2012) évben egy magyar származású úriember, Joe Balku adományozta a városnak, meghálálva azt, hogy szabadságban élhetett itt.Manhattan városrésztől egy órára lakik, a fa a saját kertjéből származik. 1973-ban vásárolta meg a házat, ahol a fa már ott állt,akkor 22 láb magasan, mára 80 láb magasságot is elérte.

Mr Balku '56-ban emigrált, ismerősök, képzettség és pénz nélkül...most hálát akar adni az országnak a lehetőségekért.

http://www.amerikaimagyarklub.org/goodstories.html

Ugye mondtam, hogy mindenhol magyarok, magyar kötődések bukkannak fel? S ismételve egy jellemzője az amerikaiaknak (bár magyar képviseletben): a hála. Hálát, köszönetet adnak a közösségnek, amiért kaptak. Vissza akarják adni legalább egy töredékét annak, ami előrevitte az életüket.

És egy kép a feldíszített, kivilágított fáról (forrás:http://www.cbsnews.com/2300-207_162-10014702.html)

Épp kint voltunk az USA-ban, amikor még a csapból is az folyt, hogy egy rendőr cipőt vett egy hajléktalannak. Néhány napja pedig ugyanez (vagyis hasonló) dolog történt itthon.

Lásd: http://hvg.hu/itthon/20121212_Nem_rendorok_adtak_cipot_a_hajlektalannak

Számomra nem az a lényeg, hogy ki vette (itthon ugye azért ez kérdésessé vált)...hanem a 'tálalás'. Amerikában tényleg még a csapból is ez a hír folyt. A szóban forgó rendőr benne volt az összes hírműsorban, talk-show-ban, konkrétan egy hőst faragtak belőle. Példaképpé állították, piedesztára emelték...Akkor, magyar fejjel és szemmel :) azt gondoltam, naaaa, ez azért már egy kicsit sok, nem?

Lehet, de lehet, hogy nem. Miért baj, ha figyelünk a hétköznapok hőseire? Ha követendő példát állítunk? Ha megmutatjuk, mi lehet egy helyes út? Ha érzékenyítjük az embereket?

Szóval, ha volt beköszönő, lesz leköszönő is...szokás ide vagy oda :)

Így 3 hét távlatából kezdenek leülepedni a dolgok. Próbálom összefoglalni azokat a dolgokat, amelyek a legnagyobb hatással volt rám...

Legjobb szabadidős tevékenység? GOSPEL...egyértelműen. Ha visszaolvasod, megérted. Az érzés, hogy egy rövid ideig ilyen nagy energiával rendelkező közösség tagja lehettem, leírhatatlan...

Legjobb kiállítás? NASA Rocket Center (Huntsville) és Coca Cola Company (Atlanta)...lenyűgöz a mérhetetlen interaktivitás...ami sokszor nem kerül pénzbe...

Mi volt a legnagyobb hatással rám? A fekete-fehér probléma...ami a legmegdöbbentőbb, hogy még ma is aktívan élő jelenség. Azt gondoltam, hogy Amerika egy nagy nemzetközi olvasztótégely...ami így is van, ennek ellenére nagyon nagy a szegregáció. Úgy tűnik elfelejtik, hogy ide mindenki valahonnan jött. Kivéve ugye az indiánok (Native Americans), akiket ma már kisebbségként és kisebbségi 'ügyként' kezelnek

'Hány fényévvel vagyunk elmaradva tőlük?'-kaptam itthon a kérdést. Inkább onnan közelíteném meg, hogy az egy más világ, egy más kultúra, más ország, más múlttal és hagyományokkal. Nem, vagy csak nehezen lehet összehasonlítani...inkább próbáljuk kiválasztani azokat a dolgokat, melyek 'magyarosítva'- a magyar viszonyokhoz, lehetőségekhez mérten, azokhoz igazítva-adaptálhatók, amivel még jobbá teszik az életünket.

Mi az, ami eddig 'furcsa amerikai' volt, de most megértettem?
-Az optimizmusuk...de kiderült, hogy őket a pozitív gondolkozásra nevelik. Arra buzdítják őket, hogy bármit elérhetnek, amit igazán akarnak.
- Az önkéntesség, a közösségi erő...itt szinte mindenki, kivétel nélkül önkénteskedik. Vissza akarják adni a közösségnek azt, amit kaptak. A nagyon mély háttér a vallás, minek az eredete az volt, hogy a feketék rabszolgatartása idején a templom volt az egyetlen hely, ahol szabadok lehettek és szabadon beszélhettek, nyilváníthattak véleményt.
-A filantropizmus nagy múlttal rendelkezik ebben az országban. A 'gazdagok' előszeretettel forgatják vissza a pénzt a helyi közösségekbe, hogy 'jót tegyenek'. De nem elégednek meg szimplán csekkek írásával,  részt akarnak venni a projektekben, látni akarják az eredményeket.
-Gyorséttermek...más kultúrája van,mint itthon. Nem tartom rossz ötletnek, hiszen ebédre is tudtunk egészséges és meleg ételeket enni, bár ha kihagynák az édes, szénsavas löttyöket (gyümölcsleveket nem árulnak) és a deep fried dolgokat, kevesebb lenne az elhízás
- A múltat és a problémákat nem feledik, sőt kiemelik,szobrot, múzeumot építenek, hogy tanuljanak belőle és képesek legyenek a változtatásra.
-'AZ emraikai izgatottság, hogy mindennek annnnyyyira tudnak örülni'...Legalább örülnek,értékelik és ki is mutatják. 'Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyünk felprögöttem izgatottak'-kaptam válaszként egy amerikaitól :)

Legjobb Adam Richman által ajánlott hely? Glady's (Atlanta)...aaaaaahhhh :)

Amit utitársaimtól tanultam... 'felxibilitást' :)  és azt, hogy az étkezés egy külön színt visz az utazásunkba. Kaptam tőletek egy más szemléletmódot és elgondolkodtató tanácsokat, mondatokat. Ezeket köszönöm nektek, meg azt is, hogy ilyen szuperül alkalmazkodtunk egymáshoz. Nálatok jobbat el sem tudtam volna képzelni... :)

Miután hazaértem, ugyanaz a támogatás, ösztönzés várt, mint amikor elmentem. A gyerkőcök nagyon gördülékenyen áthidalták a 3 hét távollétemet.Ez köszönhető fantasztikus páromnak, aki a másik felem...és természetesen a nagyszülőknek :)

Mi lesz ezután? Sok minden feljön még belőlem, amit szeretnék leírni...így úgy döntöttem, le is fogom. Túl sok minden volt hatással rám, hogy ezeket magamba tartsam. Így lesznek majd új bejegyzések, csak hogy tovább formáljuk a világot :)

...és eljött a hazaindulás ideje. Reggel még elmentünk Southfork-ba, majd utána nyomás a reptér. Hát, elég sok reptéren voltam már, de a Dallas-i a nagyobbak közé tartozik. Elég sokat keveregtünk, mire megtaláltuk, hova kell visszavinni a kocsit. Majd érzékeny búcsú kísérőnktől, és felszálltunk a D terminálhoz induló buszra. A buszsofőrnek még odaadtuk Flo utolsó egydollárosait :)

Gyorsan becsekkoltunk -sikerült egymás mellé ülnünk a Lufthansa hihetetlen segítőkészsége miatt-- és gyorsan ettünk valamit...illetve Floval ez volt a célunk, de megint gourmet Marci győzött és mentünk az olaszokhoz :) A gépünk Frankfurt felé 1 órát késett, így volt még idő a reptéren vásárolgatni. A repülőn mi ültünk a leghátsó sorban, mire odaértek a vacsival, már csak vega volt...felajánlották, így vártunk k fél órát, hogy az első osztályon feleslegessé vált vacsikat áthozzál nekünk....hát érdemes volt :) Garnélarák, kagyló...minitorta mini habbal és mini eperrel :)

Frankfurtban is késett a gép egy fél órát, de onnan már gyorsan hazaértünk.Mellettem egy kaliforniai nyugdíjas ült és elég sokat beszélgettünk. Két dolog nagyon megragadott. De csak az egyiket mesélem el :) Azt mondta, hogy az amerikaiakat a pozitív gondolkodásra nevelik, arra, hogy bármit elérhetnek, ha akarnak..na, ezt vegyük már át! :)

Óóóóóó igen, Flo örömére végre eljutottunk Southfork-ba :) ...és megnézhettük a Ewing család birtokát :)

Régen és most:

Jock Ewing kocsija:

Szegény Jockey, egy családi eseményen volt éppen itt, amikor rosszul lett és meghalt. Vasárnap (ma) volt a temetése, itt megemlékezést tartottak.

Ó, azok az emlékezetes villásreggelik :) Amúgy ezen a helyen csak a külső forgatások mentek, a belső részeket Kaliforniában vették  fel.

Kis csapatunk Dallas rajongója :)