Azt hiszem mára mindenki elérkezett első hullámvölgyéhez. Kicsit kimerültünk, amin az alvás most nem sokat segít.Fáradtak és kimerültek vagyunk, de hát ugye ezen nem is csodálkozunk :) Nyilván nem panaszkodunk, mert itt az nem is szokás :), s ismét köszönök minden kommentet, mert olyan jó olvasni tőletek, felüdít :)
Szóval, ma csak három meetingünk volt, reggel volt egy szabad óránk is...körülnéztünk a javarészt ipari és bányászvárosban, amit az angol Birmingham-el ellentétben ezt BirmingHAM-nek ejtik :). Nem tudom, feltűnt-e nektek, de Huntsville-ben sem lehet látni senkit az utcán sétálgatni...hát itt sem. Délelőtt 10 órakor így nézett ki a város egy viszonylag központi része
Itt mindenki autóval jár. Vannak helyijáratos buszok is, de nincsenek tömve. Kérdésünkre, hogy hol a belváros, ahol császkálni lehet meg boltokat nézegetni és szép épületeket fotózgatni: nem kaptunk egyértelmű választ. Van olyan városrész, ahol vásárolni lehet (ezek a Mall-ok, a nagy bevásárló központok, mint otthon pl a StopShop), meg vannak szép épületek (gazdagabb negyed, régi házakkal), illetve vannak a hivatali épületek, ahol max kávézók és bankok vannak.
Ma viszont volt egy nagyon autentikus élményünk :) Találkoztunk keresztapával :) Hatalmas süppedős bőrfotel, még hatalmasabb gyűrű s klassz, számomra nagyon nehezen érthető akcentus. Az irodája felejthetetlen...mindenhol a 'civil rights mivemenet'-re és a feketék helyzetére, eredményeire emlékeztető ereklyék, s persze egy fotó Mr Obama-val.
S bár New Yorkba nem jutottunk el...azért....
Tegnap összebarátkoztunk egy hihetetlen alakkal. Nyugdíjas 'bácsi', lánya másfél évet töltött Székesfehérváron. Igen, valamilyen kötődést mindig találunk kis hazánkhoz.Szóval, estére meghívott minket, megyünk valamilyen helyi menő helyre. S bár kísérőnk nem tart velünk, kérte, hogy csak férfi útitársunkkal mehetünk :) Szóval, ha holnap nem kaptok post-ot, kezdjetek aggódni :) Flo és Marci családja is :) Na jó, persze csak vicceltem, kíváncsi vagyok, milyen lesz.
Ez is érdekes itt...mindenki nagyon barátságos és szeretnék, ha minél többet megtapasztalnánk az itteni életből.S ezért mindent meg is tesznek. Szabadidejüket, estéjüket, hétvégéjüket 'feláldozzák', hogy velünk lehessenek.
A vezetési stílusról írtam már? Ahhhhhhhhh, hát, elég szabadjára engedett, de azért lég türelmesek is. (Bár Washington DC_ben állandóan dudáltak egymásra).
Utolsó kommentek